wildbuffalo.eu

WB szülinapi line dance buli

Thursday, July 20, 2017

Ünnepeld velünk csapatunk születésnapját a Csónakház Mulatóban. Az év bölény-bulija!

tovább

Adó 1%-a

Sunday, April 30, 2017

Támogasd egyesületünket adód 1%-ával! — Vadnyugati Táncosok Egyesülete — 18200339-1-43
Support our association with 1% of your personal income tax — Wild West Dancers Association — 18200339-1-43

tovább

Klubnapokon tanult táncok

Friday, February 24, 2017

Klubnapokon tanult táncok
Learned dances on club evenings

tovább

WB-CD listák

Tuesday, December 13, 2016

Eddigi Wild Buffalo CD-ink listáit találod meg itt!

tovább

Káposzta-kupa és Old Timers Fesztivál

Sunday, September 28th, 2008

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedin
Zuglói Lapok XVIII/18. száma

Zuglói Lapok XVIII/18. száma

A Zuglói Lapok XVIII. évfolyamának 18. számában (2008. nov. 4.) megjelent egy cikk a 13. oldalon a Káposzta-kupáról és country-zenéről. Ha a képre kattintasz, felnagyítva olvashatod!

Szeptember 27-én rendezték meg az első Zuglói Reneszánsz Káposztakupát, amely nem mellékesen helyet adott a harmadik Zuglói Veteránjármű Találkozónak is. A főzőverseny résztvevői már 9 órától kis csapatokba verődve készítették a remekebbnél remekebb étkeket, amit nem csak a zsűri tagjai, hanem a látogatók népes tábora is sorra megkóstolhatott. Míg ezek az ételek készültek, legendás autókat lehetett megcsodálni. Gazdáik feszesen álltak minden egyes darab mellett, büszkén arra, hogy a kor és a nosztalgia az, ami széppé teszi az autókat-motorokat, a nézelődők pedig igény szerint bebocsátást nyertek ezekbe az ékszerdobozokba.

Mindezek fényében megállapíthatjuk, hogy semmilyen rendezvény nem lehet meg zene nélkül. Jelen esetben a muzsikát a Don Attila Band kínálta tálcán, amit mi, ?vad bölények? lelkes előadásunkkal, vagy inkább örömtáncunkkal igyekeztünk még színesebbé tenni és a magunk módján meghálálni.
A zenekarnak szánt színpad előtt rögtönzött tánctér alakult, gondosan körbekerítve sörpadokkal. Bár a füves (akarom mondani néhol füves) terep nem igazán kedvezett csizmás lábainknak -mert egyenetlensége miatt olykor kemény hegyi túrán érezhettük magunkat, nem beszélve majd a csizmák kipucolásával járó fáradtságról- , nem szeghette kedvünket, hogy kisebb nagyobb megszakításokkal egy háromórás műsort produkáljunk.

A zenekar ez esetben nem a megszokott formációban lépett fel, a hiányzó Victort és Ferry Moore-t két másik zenész pótolta, akik énekhangjukkal és zenetudásukkal igyekeztek betölteni a többiek által okozott űrt. A fiúkat egyéniségük és tehetségük miatt igen nehéz túlszárnyalni, de a megszokott stílus és hangulat garantálására ott volt a banda másik fele (Don Attila és Don Carlos), akik viszont teljes egészet alkottak az újakkal.

A táncot a Don Attila vezényelte ismert dallamokra és ritmusra kezdtük el. Az általunk még nem koreografált zenékre pedig a saját tudásunkból rögtönöztünk lépéseket. Az ide kilátogatók először csak felkapták a fejüket, olyan zenét hallottak, amely az eddig megszokottól eltér, valami más; majd közelebb jöttek, hogy megfigyeljék a színpad előtti mozgolódást; onnantól, hogy a country zene és tánc e rendezvény elengedhetetlen része lett, a nézelődők hosszabb-rövidebb időre megálltak, hogy halljanak és lássanak egy kis mást.

Az első óra eltelte után a szélrózsa minden irányából gyülekezni kezdtek a linedance más magyarországi képviselői, a country szag az ő orrukat is megcsapta.
Jöttek fanatikusok délről, a Szegedi Linedance Klub, és az ország szívéből a Six Rebels és a Plastic Cowboys. Egymás üdvözlése és vállveregetése után, ?egy ilyet ki nem hagytam volna!? felkiáltásra mindenki táncra perdült, amely a különböző színekben felvonulók ellenére mégis többnyire egységes volt.

A háromórás műsort két ízben szakították meg.  Elsőként az értékes nyereményekkel kecsegtető tombolasorsolással, amely időközben érdektelenségbe csapott át, mivel sok szelvényvásárló rejtélyes módon eltűnt (megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak Cucának, akinek sikerült saját magát kihúznia és egy hasznos ajándékkal gazdagodnia), majd pedig egy hastáncelőadással, amelyhez elengedhetetlen kellék volt az én nagy örömömre egy kígyó. Az egész jelenet pikantériája, hogy felnőtt (bár van egy-két kétségem ezt illetően) emberek autentikusan kalapban és csizmában próbálják ellesni a hastánc fortélyait (lásd képek).
Miután sikerült mindenkinek helyre rázódnia az őket ért sokk után (nők a tánctól, férfiak pedig a táncos hölgytől) ismét szabad utat kapott a Don Attila Band, hogy folytassák a szívünkhöz jóval közelebb álló muzsikát.

Délután 4-ig tartott a rendezvény. A szegediek folytatták útjukat Tatabánya felé, hogy egy meghívásnak tegyenek eleget, és lassan-lassan más klubtagok is szétszéledtek?Mi pedig még ott maradtunk és hosszasan tanakodtunk, hogy hol is folytassuk a táncot…

— Timcsi

Facebooktwittergoogle_pluspinterestlinkedin

Beszámolók, Hírek, Sajtó.

1 megjegyzés

  1. Gogo:

    imádom a stílusod –>> a legjobb a “sokk”-os rész 3:) többiek: érdemes elolvasni, nagyon jól visszaadja a nap eseményeit! puszi

Hagyj üzenetet

Be kell jelentkezned a kommenteléshez.