wildbuffalo.eu

Klubnapokon tanult táncok

kedd, július 18, 2017

Klubnapokon tanult táncok
Learned dances on club evenings

tovább

Adó 1%-a

vasárnap, április 30, 2017

Támogasd egyesületünket adód 1%-ával! — Vadnyugati Táncosok Egyesülete — 18200339-1-43
Support our association with 1% of your personal income tax — Wild West Dancers Association — 18200339-1-43

tovább

WB-CD listák

kedd, december 13, 2016

Eddigi Wild Buffalo CD-ink listáit találod meg itt!

tovább

Fellépéseink

szombat, december 3, 2016

Itt megtalálhatjátok eddigi fellépéseinkről készült beszámolók, galériák és videók listáját. Röviden: mindazt, amire büszke a Wild Buffalo csapata!

tovább

Beat klub

péntek, szeptember 19th, 2008

Facebook

Zsuzsu áldásos munkájának köszönhetően, és annak, hogy Indián felkarolt minket, jött a hír néhány nappal ezelőtt, hogy a nagy Country és Western Fesztivál előtt egy nappal tartják meg az Aranytízben az első Beat-klubot, ahová sok szeretettel meghívnak minket is. Nekem első hallásra ismeretlen volt az Aranytíz, ezért rákerestem interneten, hogy mégse úgy menjek oda, mint egy kis kuka a Hófehérkéből. A hely neve rámutat, merre található, az ötödik kerületi Arany János utca 10. szám alatti, belvárosi hely volt ez. Nívós helynek tűnt már az első képek láttán is, ez beigazolódott a helyszínen, már amikor a tükrös lifttel mentünk fel az emeletre. Szórakozóhelyeknél nálam nem szerepel a lift, emiatt kicsit kétkedve figyeltem, milyen helyre érkezünk.

Timcsivel érkeztem, útközben összefutottunk Cucával, így hárman kerestük meg a többi cowgirlt és cowboyt. Az öltözetünknél csak annyi kikötés volt, hogy lehetőség szerint legyen rajtunk a logós pólónk és mellette a stílus legyen country, amivel biztosan feldobjuk majd az este hangulatát. Elvileg hétre kellett volna odaérni, de ? elsősorban miattam ? csak fél nyolc után érkeztünk. Még nem kezdték el az FG-4 és a Blackbirds koncertet, így volt idő mindenkinek köszönni. A többiek már ott voltak, népes kis banda ült a koncerthely jobb sarkában, tarkán kalapban, csizmában és hímzett ingben. Indián nagyon örült nekünk, érkezésünk után nem sokkal már a fiát húzta oda hozzánk, hogy bemutathassa. Nevetgéltünk, hogy a Vén Kovboj (azaz Indián) a saját internetes oldalán már említette fiait, külön képek is árulkodnak arról, hogy miképpen szokott együtt bulizni apa és fia.

Amikor elkezdődött a koncert, többször kilógtunk, hogy a büfében valami ital mellett csacsogjunk kicsit. Így a harmadik kör után már zajosak voltunk és a zene hallatára többször táncra perdültünk ? a ruhatáros néni nagy örömére. Indián kapva kapott az alkalmon, odajött hozzánk és megkért, hogy a koncert-teremben menjünk előre és táncoljunk ott, mert az biztos feldobja a hangulatot és a közönség nem csak hallgatni fogja a zenét, de táncolni is mer majd rá. Visszamentünk hát a terembe, ahol a közönség ülve tapsolt egy-egy zeneszám végén. Bátorságot merítettünk az eddigi tapasztalatainkból ? miszerint nem kinézni szoktak, hogyha újonnan látnak minket, hanem örömmel fogadják az újdonságot, amit nyújtunk ? és előrementünk, közvetlen az éppen játszó banda lábai elé. Gyorsan megegyeztünk egy olyan koreográfiában, ami körülbelül illett a zene ritmusára és nem foglalkozva az ámuldozókkal, táncolni kezdtünk.

A közönség szerencsére nagyon nyitott volt, az első számnál még csak figyeltek, de a másodiknál már többen felálltak és előre jöttek rockyzni. Aztán annyira felbátorodtak, hogy mi már nem is kellettünk oda, mert egyszerűen nem fértünk el. Percek alatt fergetegessé vált a buli, szinte mindenki táncolt. Olyan jó 20 perc elteltével muszáj volt kicsit kiállni, mert annyira sokan lettünk, hogy oxigén alig maradt körülöttünk. Talán nem is volt baj, mert Zsuzsu hívott minket, hogy Szörényi Leventével és Bródy Jánossal most állnak össze fotót készíteni, legyünk rajta mindannyian. A sok kalapos hölgy és úr körbevette őket, beálltunk, pózoltunk, mint a nagyok ? amikor feleszméltünk, hogy nincs, aki fényképezzen. Hát ezen nagyokat virultunk, amíg előkerült egy fényképezőgép. Lehet, hogy a készülődéstől, vagy attól, hogy beálltunk és senki sem fotózott, de így utólag nézve, az elkészült kép nagyon jól sikerült. Az előkerített fotósnak a lelkére kötöttük, hogy kérünk a képből, mert ezt szeretnénk majd egymás között megosztani és megmutatni, akinek lehet.

Amíg a többiek mulattak, addig mi, fiatalabbak maradtunk az előtéri részen, mert a ruhatáros néninek ígértünk még táncot ? ezt pótoltuk. Persze ez idő alatt elfogyott még két környi itóka, de mint régebben is kiderült, rajtunk nem látszik meg semmi, mert kitáncoljuk magunkból ? most sem volt másképp. Kicsivel később visszamentünk a koncert-terembe, ahol buliztunk tovább este 11-ig. Megvallom, csak azért indultunk el haza, mert a következő napi Country és Western Fesztivál előtt egy kicsit pihenni is kellett, hogy a lehető legjobb formánkat hozzuk. Így hát elbúcsúztunk Indiántól is, akivel összemosolyogtunk: ?Holnap úgyis találkozunk!?

–Gogo

Kapcsolódó galéria

Facebook

Beszámolók.

1 megjegyzés

  1. Ákos:

    Sziasztok!
    Nekem tetszett ez az este, habár korombeli nem nagyon akadt 😉 de azért megelégedtem azzal, hogy a büfében lévő csirkés háromszög-alakú szendvicsekkel hallgattam a kiváló Beatles-retrót vagy mit 😀

Hagyj üzenetet

Be kell jelentkezned a kommenteléshez.